Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk, aki a keresztény vallás szerint Isten fia, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt. Az ünnepe alkalmából különböző felekezetek vezetői köszöntik a Szatmár.ro olvasóit néhány karácsonyi gondolattal.

Krisztusban szeretett Testvérek!

Mi keresztények örök optimisták vagyunk. Optimizmusunk a hitünkből táplálkozik, mégpedig abból a hitből, melyet Karácsonykor ünneplünk. Ugyan nem érjük fel ésszel, hogyan volt lehetséges, de hisszük, hogy Isten emberré lett. Egyszülött Fia által magához ölelte a világot, és többé nem hagyja el: mindvégig megtartja szeretetében.

Nézzétek, ez a kisgyerek, akinek még a szálláson sem jutott hely, ő, az Isten Fia! Hiszitek ezt? Bár születése csendben történt, mégis ünnepét fénnyel és pompával üljük. Karácsony estéjén hány templom és családi otthon ablakából árad a fény, és milyen sokan vannak, akik örömmel fogadják a jóhírt: Krisztus Jézus született! Ugyanakkor hány családban csupán külsőség ez az este. A karácsonyfa ragyog, de a körülötte állók szívébe nem hatol be a fény. Szabad ebbe belenyugodnunk? Szentatyánkkal együtt vallom, hogy a mai világban szükség van azok hiteles tanúságtételére, akiknek eszét és szívét megvilágította Isten Igéje, s így képesek megnyitni mások eszét és szívét is az Isten és az örök élet iránti vágyra. Csak az a kérdés, hogy a mi szívünket valóban megvilágítja-e a betlehemi Kisded fénye?

Egy keleti tanító egyszer azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka és elkezdődött a nappal. Az egyik azt mondta:

- Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy tehén vagy ló.
- Nem - mondta a tanító.
- Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa vagy mangófa.
- Ez sem jó - mondta a tanító.
- Hát akkor mi a helyes válasz? - kérdezték a tanítványai.
- Ha egy férfinak az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Ha még erre képtelen vagy, mindegy, hogy hol áll a nap, továbbra is éjszaka van. (Anthony de Mello nyomán)

Igen, Isten azért lett emberré, hogy kinyissa a szemünket és betöltsön a felismerés fényével: mi testvérek vagyunk! Ez a tudat kell elkísérjen a hamarosan kezdődő új polgári évben s mélyen a lelkünkbe kell égesse Karácsony üzenetét. Testvérek, szeretném, ha azt mondhatnám, hogy jobb életünk lesz a következő évben, mint az idén volt, de ezt nem tudhatom. Szeretném, ha azt mondhatnám, hogy egészségesebbek leszünk, de ezt sem tudhatom. De azt bizton állíthatom, hogy nem kell ahhoz sem pénz, sem jólét, sem egészség, hogy egymásban meglássuk a testvért, és elkezdjük szeretni. Lehet, hogy a zsebünk nem lesz jobban tele, de mit számít ez, ha a szívünk megtelik szeretettel. Jézus nem pénzt, hatalmat, kényelmet, egészséget hozott a világba, hanem szeretetet, mégpedig határtalan, visszavonhatatlan szeretetet. S ha mi hiszünk ebben a szeretetben, akkor boldogan ünneplünk, és bizalommal tekintünk a jövőbe, mert Isten, egyszülött Fia által magához ölelte a világot, és többé nem hagyja el: mindvégig megtartja szeretetében.

Ezzel a hittel és meggyőződéssel kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag Karácsonyt és Istentől áldott, békés, boldog új évet.

Szatmárnémeti, 2012 Karácsonyán, főpásztori áldásommal: +Jenő püspök

"És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. (Lk. 2, 15

Karácsonyt Ünneplő Testvéreim!

Legyünk önmagunkhoz őszinték, ilyenkor karácsonykor gyermekkori emlékeink kavarognak, elménkben, szívünkben, lelkünkben. Én is „visszasírom „a Szilágyzovány-i karácsonyi meghitt ünnepi hangulatot, amikor Édesanyám, Édesapámmal kora délután elindított a templomba, hogy Ő anyjai szeretettel és gondoskodással feldíszítse a várva-várt karácsonyfát.

Nemcsak mondom a költővel, Adyval, hanem vágyakozom is a gyermekkori Jézust váró ünnep után.:

"Bántja lelkem a nagyváros
Durva zaja.
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
Úgy, mint régen
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Jertek, együtt induljunk, együtt érkezzünk meg Betlehembe, a rideg, sötét világunkból a világosság közelébe Jézus Krisztushoz.

Honnan indulsz? Ki és mi vesz körül? Van-e erőd legyőzni a világ által állított akadályokat? Szükséged van segítségre, bátorításra?

Sötét és hideg éjszaka van, a nyáj összebújva, a pásztorok tűzet gyújtanak, érdes, koszos tenyerüket a tűz lángja fölé tartva melegszenek. Mellettük, mint valami „biztonsági őrök", -az ebek - a tűz melegét élvezve, elnyúlva, figyelnek az éjszaka árnyaira és hangjaira. A sötét mindent félelmetesen felnagyít, felerősít. Csend van körülöttük, csend van a szívekben, a tűz ropogva ég, fénye világit, Isten cselekszik.

A távoli Betlehem felett ragyog ugyan egy csillag, de az emberek akár csak ma, ebben baljós jelet, mint biztató fényt látnak. Hirtelen nagy világosság támad, a bátor pásztor emberek megijednek, ám szózat hallatszik az égből: „Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet"

Ez az örömhír nekünk is szól, akiknek sötét, rideg a nappalunk, a szeretetünk, az életünk, hiába rakjuk a „tűzet", fázunk, nem világit, mert nem voltunk még Betlehembe.

Testvéreim! Kell-e valamit tennünk? Igen, szükséges. De biztos-e, hogy úgy döntünk, mint a pásztorok: „menjünk el mind Betlehembe"

Óh egyáltalán nem biztos. Most sötét, félelmetes éjszaka van. Most nem, majd reggel, ha világos lesz. Most ne menjünk, hiszen mi lesz a nyájjal, ha itt hagyjuk. Most együtt a család, a karácsonyfa alatt értékes ajándékok, a megterített asztalon

ízletes ételek és italok, a szobánk melegsége és fénye elegendő a boldogsághoz, az ünnepléshez. Ezer kifogásunk van, most még nincs szükségem a betlehemi Jézusra, most megvan mindenem. De vajon meddig? A pásztorok nem így gondolkodtak: „menjünk el mind Betlehembe." Te, mint édesanya, édesapa, férj, feleség, testvér, gyermek, barát, kérve kérjed szeretteidet, gyertek, menjünk el mind Betlehembe, nem fogsz eltévedni, a csillag vezet, lesz elegendő erőd, mert Isten veled van és marad.

Drága Testvérem, hidd el, csak Betlehembe lesz boldog karácsonyod, életed, ha mind elindultok és mind megérkeztek, Jézushoz az Élet Fejedelméhez.

Isten így áldja elindulásodat, vigyázza utadat, szentelje meg, megérkezésedet. A bethlehemi jászolbölcsőből meríthetsz erőt, hitet, reménységet, szeretetet, ami," soha el nem fogy", mert Ő a kiapadhatatlan igazi forrás.

Jertek: „menjünk mind Betlehembe" hogy együtt dicsőítsük a megszületett Megváltót. Ámen.

Egri, 2012, karácsony havában

Kovács Sándor
Lelkipásztor-esperes

Jézus Krisztus - Isten Fénysugara

„De nem lesz mindig sötét ott ahol most szorongattatás van... A nép, amely sötétségben jár,nagy világosságot lát. Akik a halál árnyékának földjén laknak, azok fölött fény ragyog föl... Mert egy gyermek születik nékünk,fiú adatik nekünk és az uralom az ő vállán lesz. így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atya,Békesség Fejedelme!"    Ézsajás próféta könyve,9:1a,2,6.

A sötétség, félelem, halál, nem valami jó érzést keltő dolgok. De tények, mert sokan tapasztalják ezeket: betegség, időskor, meg nem értés a gyermekek részéről vagy éppen eltaszítottság. Egyedüllét, magányosság, pénzhiány, szegénység. Nagy gondok, sötétség. Sokak élete szenvedés ezek miatt.  De van ezeknél nagyobb gondja is az embernek: a bűn. Ez az erkölcsi-lelki oldala az életnek. Sajnos van, aki csak az anyagi, emberi oldalát nézi, de meg kell látni az Isteni oldalt is. Azt, ahogyan Isten lát bennünket. Ö azt látja, hogy mi emberek elveszettek vagyunk bűneik miatt, nincs, aki reményt adjon , nem tud magán segíteni az ember. De Istenünk nem nézi tétlenül szenvedésünket. Eldöntötte, hogy segít rajtunk.
És ekkor jött a fény! Isten elküldte Fiát, Jézust, aki a sötétségbe fényt hozott, a szomorúságba örömöt, a csüggedtnek reménységet, a bűnbánó embernek bocsánatot.
Hogyan lehet ez mind a mienk?
A válasz a Bibliában található, hiszen:
Ő a : Csodálatos Tanácsadó. Az Ő szavai, Igéje a változhatatlan igazságot mutatja be minden időben. Ez fontosabb minden emberi véleménynél vagy tanácsnál. Megvilágosítja életünket, útbaigazít, megszentel és betölt minden jóval. Fogadd el!
Jézus az: Erős Isten. Lebénult embereket gyógyított, vakoknak visszaadta látásukat és szava erejével halottat támasztott fel. Milyen problémánk lehetne, amit Ő ne tudna megoldani? Higgy Benne!
Ő az: Örökkévalóság Atyja. Bár van hatalma bármit megtenni lehet hogy mégsem gyógyít meg testi betegségünkből. Jó dolog az egészség, anyagi biztonság, emberektől jövő szeretet, de ezeknél sokkal fontosabb dolgok is vannak, amik nem mulandók, hanem örök érvényűek: reménység, megbocsátás, tiszta lelkiismeret, Istennel való kapcsolat, örök élet a Mennyben! S bár emberi értékrendünk szerint nem így gondoljuk, de ezek sokkal fontosabbak számunkra. Kérd ezeket!
Ő, a : Békesség Fejedelme. Ha nincs békesség lelkedben, boldog sem lehetsz. De ha elfogadod az örökké való dolgokat, akkor lehetsz bárki: fiatal vagy idős, szegény vagy gazdag, beteg vagy egészséges, boldog leszel. Élj e szerint!
Ez Isten terve életedre nézve. Ezért küldte el Fiát, aki a sötétségbe fényt hozott! Ezen az ünnepen engedd, hogy téged is átjárjon Isten fénye, Jézus Krisztus.

A Szatmárnémeti Baptista Gyülekezet nevében,
Szűcs Sándor lelkipásztor.